A minimalizmusból is megárt a sok... Értem én, hogy hosszú telek vannak meg rövid nappalok, és nappal sincsen rendes napsütés, csak olyan homály van délben is, mint a fotókon. De ennyi fehér akkor is túlzás. Legalább a falon a képek ne lettek volna annyira jellegtelenek! Plusz attól, hogy szinte csak fehér, fekete és szürke van, attól még lehetett volna játszani a felületekkel, hogy ne legyen annyira unalmas. Mindegyik ilyen színből is lehet szerezni rücskös buklészövet párnát vagy bútorszövetet, valamilyen apró, geometrikus mintával dombornyomott tapétát, sok-sok puha, bolyhos takarót stb. És ha nem akarunk halottvirrasztó hangulatot, akkor bizony egy konyhába igenis kell némi piros meg sárga. A citromok nagyon rendben voltak, de azoknak nem ott van a helye a pulton elszórva. Nem baj, ha csak egy csuporban van piros csilipaprika és a polcon hátsó világítás sejlik át az olívaolaj üvegén, de kell a szín, különben nix étvágy. Az nagyon tetszett, hogy a bútorok fa részeit próbálta azonos színben egységesíteni. De nem sikerült neki mindenhol, csak ott, ahol vadiúj, frissen gyártatott a bútorzat: a dohányzóasztal és a nappaliban a lerakóasztalok, a gardróbszekrények, a tükör kerete és a hálóban az írópult fa részei mind ilyenek. Viszont az egész lakás legjobb bútordarabja, a kis dolgozósarok széke az pont nem az a szín sehol. :-) Mondjuk, annak a széknek én se tudtam volna ellenállni. De nem is vagyok olyan designer, aki a szigorúságáról akar elhíresülni. :-)

Ceterum censeo, vagy úgy dobtam volna fel, hogy legalább a fehér székruhácskákra teszek hátul egy-egy monokróm színes masnit a szivárvány színeit felhasználva, vagy úgy, hogy legalább valami szürke vagy fekete szövetet húztam volna rájuk. Ja, és ha valakinek 160 nm-re futja, az kérem, csináltasson magának egy rendes dolgozót, nem ám a hálóba bezsúfolni ezt a funkciót, mint egy garzonlakásban! Ejnye!

Üdv:
b