Persze nem úgy... és nem is tűnt el, csak egy rövid időre kivonta magát a szélessávból. Az utóbbi két hét eseményei miatt alig jutottam laptop-közelbe, posztolni pedig egyáltalán nem maradt időm. Viszont a jó hír, hogy ezidő alatt, 10 küzdelmes hónap után eladtuk a lakásunkat! Amit ugyan imádtunk, de idővel és két gyerekkel később sajnos kinőttünk. Volt ez alatt a 10 hónap alatt minden: sok-sok furábbnál furább ingatlanügynök, még több lakástúrista, pénztelen és döntésképtelen nézelődők sokasága, hobbiajánlattevők, idefogomtenniaszekrényemet, kellnekemdehiteltmégsemkapok, melyik asztalra tegyem a foglalót... És most, mikor már némiképp feladtuk és úgy döntöttünk, majd tavasszal újrakezdjük az árusítást, akkor sikerült pontot tenni egy májusi ajánlat végére. A történet egyetlen szépséghibája, hogy két nappal a szerződéskötést megelőzően adták el az általunk kiszemelt házat. Pfff!

De izgalmas időszak következik most számunkra, mert Karácsony után kiköltözünk és birtokba vesszük átmeneti új otthonunkat, hogy várhatóan újabb 9-10 hónap elteltével végleges lakunkba költözhessünk. Addig már nincs is más hátra, mint egy Mikulás, földhivatalai ügyintézés, két szülinap a családban, ovis karácsonyi ünnepség, ünnepi sütés-főzés és lótás-futás, na meg természetesen végtelennek tűnő pakolás-dobozolás-hurcolkodás. De a legjobb része is előttünk van: tervezhetek végre egy új otthont magunknak is! Ahol nem kell csak magunkkal kompromisszumot kötni, ahol csak a pénz lehet akadálya a megvalósításnak, és ahol minden igazán olyan lesz, amilyennek szeretnénk. Egyelőre fokozatosan és a következő hónapokban még csak papíron, de a fejemben már annyi minden készen van... Kíváncsiak vagytok rá? :)

Addig is, a mostani (eladott) lakásunk régi konyhaterveivel búcsúzom és ígérem, mutatok még sok fantasztikus enteriőrt a világ minden tájáról! Jövő héten egy valódi hazaival, az első saját bemutatómmal is jövök!